János egy húszfős svéd társaságot akar megkínálni gulyással, és azt kérdezi, mit adjon hozzá elő- vagy utóételként. A levele itt olvasható.

Menüírásban nincs nagy gyakorlatom, de egy időben életvitelszerűen kísérgettem külföldieket Magyarországon, leírom, hogyan reagáltak a különféle kiegészítő ételekre.

Mi is a feladat? A klasszikus magyar ételek és desszertek közt keressük azokat, amelyek gondolatvilágukban illenek a gulyáshoz, a külföldiek számára is értelmezhető, és emlékezetes élményt ad nekik.

Az első feltétellel nem kell sokat bajlódni, ez kb. annyit jelent, hogy valami egyszerű dolog kellene: nem hiszem, hogy hideg fogas, vagy zalai rák jól mutatna a gulyás mellett. A másodikkal azonban van gond, bőven.

Van néhány, általunk magyar konyhához tartozónak gondolt étel, amivel a külföldiek többsége nem tud mit kezdeni. Hiába adsz nekik rétest vagy beiglit, egyszerűen osztráknak gondolják. Hiába adsz nekik madártejet, a vaníliakrém sok országban a legközönségesebb menzadesszertek közé tartozik. Palacsinta bárhol is van, nem lehet eladni magyar specialitásként. (A hortobágyiban volt potenciál, de annyira lezüllesztettük, hogy már inkább szégyellnivaló.) Van somlóink, meg van a zseniális aranygaluskánk, de nem nagyon tudják megkülönböztetni a nemzetközi cukrászat termékeitől, legfeljebb egy egyszerű archetípusnak gondolják.

Aztán a híres túrós csuszánk! Alig találkoztam olyan külföldivel, aki a túrós csuszát elsőre felfogta volna. A tejszínes pennét értik, a túrós csuszát nem. A halászlé elég jó kezdés: nem lecsengést, hanem valami ütőset várnak utána. Ehhez az elváráshoz azonban a túrós csusza - hiába a töpörtyű- meg kaporillat - könnyűsúlyú versenyző.

Ami nekem mindig bejött - legtöbbször szerették, de ha nem, akkor is emlékezetes volt - az a mákos guba. Lehetőleg kenyértészta-rúdból, ha nem lehet, hát sütőben pirított kiflidarabokból, csak annyira megöntözve tejjel (nem UHT-vel!), hogy ropogjon is, tocsogjon is. A gond persze a mákkal van: külföldön, ha kapni, hát biztos nem olyan fajta, mint itthon. De azt lehet kérni Magyarországról.

De mit lehet a gulyás előtt adni? Levest nem lehet, mert hát a gulyásnak is sok leve van.

Az előételről ezt írja a wiki: "Az előétel az étkezés elején fogyasztott kisebb étvágygerjesztő fogás, nem része a tradicionális magyaros ételsoroknak."

Ha csak a hagyományos házi vendéglátást nézem, ez a megállapítás eléggé egyezik a tapasztalataimmal, úgyhogy étvágygerjesztőnek egy dolgot javaslok: valami jó, gyümölcsízű pálinkát. Tudom, ezt manapság - sokféle, jogos megfontolásból - az étkezés végén isszák, de hadd tanulják a magyar módit! :)

Nekem ennyi jutott eszembe. Van valakinek egy jó ötlete, amivel segíthetne Jánosnak?

UI. 1.:
A gulyáshoz nem adnék csipetkét, ha fehér kenyér van (az meg kötelező), akkor a csipetke csak ismétlés. Szárított cseresznyepaprikát mindenképp kínálj hozzá, annak a gazdag ízét nem pótolja semmiféle csili, hiába csíp százszor jobban. Ha módod van rá, szervezz előtte valami ürüggyel egy órás sétát! Sokkal jobban fog nekik ízleni az étel!

UI. 2.: előétel-ügyben nagy segítségemre volt Sára, alias Zsebenci Klopédia, a Zsebenciék locska-fecske lánya.