Lassan tanulok. Először kellett tíz év, hogy magyar nyelvtant-helyesírást legalább annyira megtanuljam, hogy ritkán szólnak meg a helyesírásomért. Utána további húsz évre volt szükségem, hogy megértsem, elhiggyem: mások pocsék helyesírását cikizni az nem ismeretterjesztés, nem egy elvárható higiénés szint jogos számonkérése, hanem egyszerű agresszió. Különben sem etikus, hogy ilyen külsőség alapján ítélkezzünk embertársainkról és mondanivalójukról.
Ettől persze nem lett könnyebb az életem, a gondozatlan szöveg most is pont olyan érzéseket vált ki belőlem, mint az ápolatlan test, de sebaj, legyűröm, mert ez így korrekt. Hosszú évek óta szobormereven állok a vártán, ügyelve, hogy a szemem se rebbenjen egy-egy hírdetés vagy kultúrált láttán.
Erre jön ez a gyerek, és azt mondja, hogy normális ember nem hord szandálhoz zoknit. Hogyazajó!... Hát az ő lábát törte fel a szandál vagy az enyémet? Hogy miért nem szakad rá az ilyenre…
Ráadásul a helyesírása is pocsék!